Hallani az összeroppanó fecskendők zaját, amint áthaladunk a foglaltház azonosíthatatlan hulladékkal beborított udvarán. A foglaltház nem létezik, mégis itt áll a szemünk előtt, teljes valójában.

A foglaltház nem a mi világunk része. Ahogy a szerző előszeretettel fogalmaz: a Zónában van. És hogy a Zóna metaforája egyenesen Burroughstól, vagy egyenesen Tarkovszkij Stalkerjéből jött, talán nem is annyira érdekes. Hiszen a Zóna lényege mindig és mindenhol abban áll, hogy mindennapjaink törvényei elvesztik érvényességüket.

A Foglaltház Kubiszyn Viktor második regénye. Második könyve, hogypontosabbak legyünk. A szerző fiatal, sikeres filmkritikusként csúszott bele a drogokvilágába míg egyszer csak egy fűtetlen, mocskos lakásban ébredt, csontjai hasogattak az elvonástól, nem volt már senkije és semmije. Amije volt, mind eladta rég, akiket ismert,már mind meglopott. Már cuccra sem volt pénze. Ekkor döntött úgy, hogy eddig ésnetovább. Rehabilitáció, absztinencia, kemény évek. Ezt írja le brutálisan őszinte,helyenként túlságosan is brutális és túlságosan is őszinte kötetében, a Drognaplóban.Azóta megtért, íróként és drogprevenciós szakemberként működik.darabjai fiktív történetek, de a világ, amelyben ezek a történetek zajlanak, nagyon isvalóságos. Kubiszyn azóta sem tud szabadulni a Zónából. Bár évek óta tiszta, ahogymondani szokta, a pecsét rajta van a homlokán.A Zóna itt van mellettünk, mégsem látjuk. Néhány lábnyomát pillanthatjuk csakmeg, amikormeg, amikor kikerüljük az utcán fekvő hajléktalant, vagy amikor átmegyünk az utcatúloldalára, ahol egy láthatólag belőtt fiatalember tántorog velünk szemben.

Mint mondtam, a foglaltház egyszerre fiktív és valós hely. Fiktív, hiszen így,ebben a formában nem létezik. Azonban minta után készült, mondhatni számtalanhasonló hely szolgált mintaként, ahol a nélkülözés és hajléktalanság fantomjai összegyűlnek, hogy legalább tulajdon jelenlétükkel megvédjék egymást az összeomlástól.Persze nem védik meg semmitől.A foglaltház nem a mi világunk része.A Foglatház nem most került ki a nyomdából. Közel két éve jelent meg. Hogymiért írok róla mégis? Túl azon, hogy fontos mű, ma különösen aktuális. Nem kívánok napipolitikai elemzésekbe belecsúszni. Bár a Foglaltház a könyv tanúsága szerint nem a Józsefvárosban van, akár ott is lehetne. Szereplői közül pedig, no nem a papíron szereplő,hanem a mondhatni valós szereplőinek zöme ma is ott él.

Bűnösebb emberi lényeket nem látott városunk. Azt azonban látnunk kell, hogy az ő bűneik a mi bűntelenségünkből fakadnak. Mi attól lehetünk tiszták, hogy ők bemocskoljákmagukat helyettünk. Magukra veszik a város bűneit.Nem véletlenül vagyok ennyire biblikus. Hiszen ezek az emberek, a szerekrabjai mindig a megváltást keresik. A megváltást a fájdalomtól, a mindennapoknyomorától; vagy éppen valami kapcsolatot, kapcsolatot valami magasabbal, amit aszerek által először elérhetőnek gondolnak. Aztán a megváltás lassan, észrevehetetlenlassúsággal a kárhozatba fordul.

Az amerikai újságíró, Hunter S. Thompson idézi SamuelJohnsont: „Megszabadul az eberłét kínjaitól az, aki elállatiasodik.” Ha kimondva nem isezt keresik, nem a kiiratkozást az emberi létezésből, a fájdalom elől való menekülésük során mégis ide jutnak el a foglaltház lakói. A beszűkült tudat állati szűköléséig. Mert nohaaz emberlét kínjaitól valóban megszabadultak, arról az induláskor megfeledkeztek, hogyaz állati létezés is kínokkal teli. És ezek a kínok még súlyosabban nyomasztanak, éss zaggatásuktól megszabadulni szinte lehetetlen, ha akaratunk edénye, a tudat immár foszlányokká szakadt.

(Kubiszyn Viktor: Foglaltház. Jószöveg Műhely. 2013)