Napsütés itatja át a lapokat, Isztria napsütése. A tréfás halálábrázolás persze megvan itt, mint ahogy a vidám perverzió és a kifacsart irónia is, amelyek annyira elválaszthatatlanok a máriási univerzumtól. Mégis, a doktor talán legkönnyedebb kötetét tarthatjuk kezünkben.

 Főhősünk a horvát tengerpartra szakadt festő, aki elhagyva omladozó világítótornyát botcsinálta rajztanárként kezd karriert a lepukkant isztriai falucskában, ahol tanítványai között megtaláljuk Van Gogh-ot, Malevicset, Frida Kahlo-t, az eminens Caravaggio-t, meg az öngyilkosságra hajlamos Toulouse Lautrec-et. És természetesen a helyi kurtizánként működő Mona Lisát.

 drMáriás a magyar populáris underground (vigyázat képzavar, de így igaz) fenegyereke, a hallójáratok szaxofonista-töröksípos réme a Tudósok zenekarral, szürreál- posztneodadaista képeivel szertett politikusaink vizuális krónikása. Az írást sem ma kezdte, a 2004-ben kiadott Lomtalanítás óta ez a hetedik regénye. A Balkáni tahó című kötetében kelet és nyugat konfliktusát, a Nem élhetek Milosevics nélkül-ben pedig zenekarának és életének kalandos történetét vetette papírra.

 Az excentrikus művész szintén excentrikus művész-főhőst alkotott. Intrika es szerelem, megcsaltatás és tömeggyilkosság, szadista muzeológus hentes, boldog hajókázás es nemtelen bosszú a lapokon. Es egyszer csak megérkezik Sandro Botticelli, aki alaposan felkavarja (ismetelt képzavarral) az állóvizet. A feszültség fokozódik, az erőszak egyre tombolóbb, az erotika egyre füllettebbé válik. Egyre jobban izzadunk a hőség és a sűrűsödő akciók miatt. A festők egymásnak esnek, csurog a vér, repkednek a testrészek szanaszét; köttetnek a házasságok, bonyolódnak a viszonyok, a hentes pedig egyre idegesebben feni késeit. És mindeközben Szűz Máriát mind jobban és jobban folytogatja a féltékenység.

De ne legyenek illúzióink. A napfényes happy end el nem maradhat.

(drMáriás: Mona Lisa és a tenger; Noran könyvesház)